Egészséges Sportok- Sífutás
Hétvégén végre esett a hó. Így mi sem lehetne aktuálisabb, mint hogy a téli sportokról tegyünk említést.
Gyerekkorom óta síelek, de idén megfogadtam, hogy kipróbálok más ágazatokat is. A baráti társaságunkban egyre többen térnek át a sítúrázásra és a sífutásra. Ennek oka, hogy a térdízületük sérült, vagy nem bírja a lesiklással járó terhelést.
És akkor íme, már itt is van az első ok, hogy miért javasoljuk gyógytornász szemmel ezt a sportágat.
A sífutás, különösen, ha sík pályán végezzük, akkor sokkal kevesebb sérülésveszélyt rejt magában, illetve sokkal egyenletesebben terheli a térdízületeket, mint az ereszkedés.
További előny, hogy az alsó végtagok mellett, a karokat, a teljes vállövet és a medence körüli izmokat(nagy farizom!), és a törzs izmait is jócskán megdolgoztatja. Rendkívül jól fejleszti a kéz-láb koordinációt és az egyensúly érzéket.
És hölgyeim figyelem: testsúlycsökkentésnek is kiváló!
Talán a legnehezebb ciklikus sport, mely a test összes főbb izmát igénybe veszi, ráadásul egyszerre. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a sífutás égeti a legtöbb kalóriát óránként. E fokozott igénybevételnek köszönhetően a sífutók közt mérték az eddigi legmagasabb VO2 maximum értéket: 96-ot! (A VO2 max. megmutatja, hogy maximális terhelés mellett testtömeg kilogrammonként mennyi oxigén elszállítására képes a szervezetünk.)
Ebből kifolyólag sok sportág használja téli alapozó edzésnek(futók, tájfutók, kajakosok…), illetve keresztedzésnek.
Két technikát különböztetünk meg: klasszikus és szabad stílusú technikát.
A klasszikus sífutó technika
A technika lényege: a sífutó előkészített pályán, úgynevezett nyomban (párhuzamos mélyedések a hóban) halad, ami vezeti a sífutósít. Alapeleme a diagonál lépés. Az ellentétes kar-láb lendül előre, illetve hátra. A lendítés, vagy ellépés pillanatában a láb lendítése mellett a sífutó erőteljes botozással hajtja magát előre. Ez egy gyönyörű, természetes, harmonikus mozgás, amely nagyon hasonló a járáshoz és a futáshoz. Jóval nagyobb erőkifejtést igényel, de az ízületek tengelyben terhelődnek, így nem jönnek létre nyíróerők.
A szabad stílusú technika
A szabadstílusú sífutás technika alapeleme a korcsolyázólépés, amely hasonló a gyorskorcsolyázó technikához. A korcsolyázólépés során sífutó a síket V-alakban tartja, az ellépés (lökés) pedig a sí éléről történik, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyorskorcsolyázók lépnek el a korcsolya éléről. A lépések során folyamatos testsúlyáthelyezés történik az egyik lécről a másikra. Miközben a sífutó hajtja magát, a futósík folyamatosan előre csúsznak, ennek köszönhetően ez a stílus sokkal gyorsabb, mint a klasszikus. Ennél a technikánál többnyire párosbotozással gyorsítják a futósí csúszását.
A klasszikus sífutó technika talán egyszerűbb, de érdemes mindkettőt kipróbálni és oktatóval elsajátítani, mielőtt elköteleződünk egyik vagy másik stílus mellett. A különböző technikák más-más felszerelést igényelnek.
Mikor ajánlható a szabadstílusú sífutás?
– Ha kedveled a kihívásokat, mert a szabadstílusú sífutás dinamikus, a legnagyobb sebességet kínáló és jó koordinációs képességet kívánó technika.
– Ha tudsz korcsolyázni, mert ez a technika a jégkorcsolyából már ismert mozdulatokra épülve ad lehetőséget a téli táj sportos felfedezésére.
– Ha szereted az erő-állóképességedet próbára tenni, mert a korcsolyázó technikánál nehéz lazsálni. – Ha többnyire Magyarországon szeretnél sífutni, mert nálunk (sajnos) kevés a jól előkészített klasszikus pálya, szabadstílusban pedig egy jól letaposott széles sétaúton is lehet sífutni.
– Ha nincsenek térdízületi gondjaid
Hazai sífutó pályák:
Dobogókő- jelölve, általában nem kezelt
Budapest,Normafa
Galyatető
Sopron-Vasfüggöny
Magyarországhoz legközelebb eső:
Skalka- Szlovákia
Jogllandloipe- Ausztria